Egy érzés

Nincs annál rosszabb, mikor valakit szeretsz
És az a valaki nem viszonozza ezt.
Szenvedsz és reménykedsz, bár tudod, hiába,
Hisz érzésed nála nem lel viszonzásra.
De egy szerelemhez mindig két ember kell,
Kik egymást szeretik igaz szerelemmel.
S ha valamiért nem kölcsönös az érzés,
Az egyik félnek csak marad a szenvedés.
Minden ilyen szerelem után egy kicsit
Az emberi szív könnyen kisebesedik.
De az idő majd begyógyít minden sebet,
Viszont a szív megőrzi az összes heget.
És a heg is teljesen akkor tűnik el,
Ha az ember élete értelmére lel.
Egy olyan emberre, ki viszont szereti,
Aki képtelen lenne őt elengedni,
Ki vele álmodok és mellette ébred,
S kivel egymást szeretik örökre, végleg.