Egy érzés

Csak ültem a szobámban,
csendben, félhomályban.
S gondolkoztam a szerelmemen.
Közben rájöttem ez reménytelen.

Amikor behunyom a szemem,őt látom.
Látom az arcát, édes mosolyát
s az izgalomtol csillogó szemeit.

De rájöttem, soha nem láthatom többé olyan közelről.
Mert ami volt elmúlt,
s nem kezdőthet újra.

Egy könnycsepp gördül le arcomon,
mert kínoz a fájdalom.
Ha visszafordíthatnám az időt
nem lennék olyan naív, mint a történtek előtt.