Egy Csoda születése

Emlékszel mikor át karoltál?
Mikor először csókoltál?
Mikor megfogtad remegő kezemet?
A Csoda akkor született.

Szíved hozzá simul enyémhez,
Mozgásunk igazűdik a zenéhez...
Mindkettőnket átjárt a szeretet,
A Csoda azért született.

Bele szédültem a kéjbe,
Mert magaddal vontál az élet forgószelébe;
Mikor átkaroltad izzó testemet
A Csoda így született.

Rég egymás szívére vártunk,
S akármerre jártunk
A boldogság mindenhová követett,
Mert a Csoda nekünk született.

Most is érzem bőrömön égető szemed,
Kábultan táncolom át életem veled,
Mert a szerelem minket keresett,
S a Csoda velünk született.

Majd halkan egybe fonjuk kezünket,
Míg az éj csendesen dúdolja e történetet,
Melyet az élet sosem feledhet,
Hisz a Csoda tőlünk született!