Egy baljós éjszaka

Egy farkasfatty rátámadt
Egy vámpír gyermekre,
Harcra buzdította
Veszett farkas vére

A gyermek rohan,
bár tudja hasztalan;
vére híg, tudása csekély
érezte újra, s végleg eljött a vég…

De nem, meg nem állhatott,
Mert a farkassal harcolni nem tudott.
Hát csak futott, csak futott még,
Hogy védje elkárhozott létét.

A farkas gyors, a farkas kegyetlen…
Idegen földjén nem maradhat életben.
Egy villanás és a vámpírban megszűnik a végtelen.
Kihuny a létezés az átkozott lélekben.

Az atyja megjelent,
S őrült dühe támadt, elkésett…
Őrjöngő vadságot eresztett a farkasra
Az porba hullt, ott feküdt, hol legifjabb fia.

Majd a földre térdelt
Térde előtt holt gyermeke…
Viharfelhők gyűltek,
S az erdőt síri csend töltötte be…

S olyat látott, mit az előtt soha;
Sírt a holt vámpír atyja.
Sírt és az éjnek esküt tett arra,
Megöli az összes farkasfattyat.