Édesapám emlékére

Egy átlagosnak tűnő nap kezdődött akkor,
Még nem gondoltam hogy egy élet véget ér akkor.
Egy olyan emberi élet lelte végét,
mely nélkül életem nem élhetném!

De sajnos egyszer mindenki meghal,
ezt nem lehet megakadályozni,ez a sors dala!
Oly hamar és gyorsan történik minden,
hogy az ember fel sem foghat belőle mindent!

Itt hagytál engem e földi létben,
nem kísér többé már lényed!
Gyorsan történt minden, fel sem foghattam,
most érzem hiányát, de emlékét el nem moshattam!

Már minden emlék lett mára,
De egyszer talán összedől az emlékek vára!
és nem marad már más csak hamu, és parázs,
mely éget és a szívem belül nagyon fáj!

Oly hamar elmentél tőlem,
még meg sem kérdezted a véleményem!
Édesapám voltál, vagy, és leszel,
ez lesz a sorsom könyve!

Jó ember voltál ez biztos,
csak az ember mindent jól titkol!
Titkoltad valós lényed,
így mentél el tőlem, nem törődve vélem!

Álmaimban hozzád repülök,
és elutazunk messzire együtt!
Veled vagyok és csak ez számít,
varázsszőnyegen repülünk, mely messzi földre szállít!

De az álmunk is egyszer véget ér,
hisz ma már semmi sem tarthat örökké!
Mikor felébredek rá kell jönnöm, hogy
csak álom volt az egész!

Mikor felébredek nem vár más,csak
megint elkezdődik egy átlagos nap!
De már nem ér véget élet,
nem kezdődik halál,
hisz akkor véget ért minden szál!

Minden szál mi egy helyre futott,
végét lelte,
mint akkor egy csodálatos ember élete!

Véget ért, mert már nem volt értelme,
én nem így gondoltam, de az én véleményemet
senki sem kérdezte!

Ilyenkor már nem számít az emberi vélemény,
hisz csak az számít, hogy ne veszítsük el értelmét!
Igaz, a halálnak nincs értelme, de emléke van,
mely nyomot és fájdalmat hagy egész valónkba!