Valami elveszett valahol
ott a mezők felett,
Az alkonyba csapódott
megsemmisült,
szétesett,
Vagy őrzik még a fák,
a kertek mélyén zörgő levelek,
A zúgó patakok,
A dermedt utcák,
Borzongó sikátorok.
Talán itt lapul a kövek alatt,
rejtik néma ajtók,
elzárják sima arcok – üvegfalak.
Vagy homokként ott él a romokban,
fekszik a földben,
agyagban,
a sárguló csontokban,
Én keresem csillagokban,
Szélsodorta gyűrött hírlapokban,
Útszéli árkokban,
Vágytól meggyötört álmokban,
de nincs sehol.
Vagy nem is volt.
Csak karok árnyjátéka létezett
és szívemen egy betöltetlen
fehér folt,
Egy védtelen üres rés
valahol elveszett
ott a mezők felett
Egy Anyai ölelés
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?