Dorka halott

Talán már nem is emlékszel,
De voltak telek, eltöltve kettesben,
Egymással játszva, furcsa szeszéllyel,
De voltak szép pillanatok öledben.

Lehet, hogy te már elfeledted,
De én bennem még élénken él,
Csöppen, elrejtve szívemben emléked,
Mi csupán elmúlástól fél.

S vajon haloványan meddig lesz,
Ha te, Dorka, már halott vagy:
De a szerelem mindent jóvátesz…
És én szeretem majd az emléked.