Direktíva

Szép homályban tapossuk a malmok kerekeit,
Hol a szegények kopnak, mint smirgli a felületen,
Buzgó felügyelők csapkodva, acsarkodnak ránk,
Mert a termelékenység nem szenvedhet hiányt.

Csak a nagy számok, és statisztika az emberi élet,
Mert tintaként születik újjá a hezitáló nemzet,
Betömött szájak, mik motyogó falkává válnak,
De hangjuk sosem éri el a politizáló embert.

Rugalmatlan rendszer alkotja világunk éveit,
És hasadó anyagként bontjuk országunk értékeit,
Szándékosan bombázzuk saját elveink valódiságát,
Hogy a tudatlan én, sose legyen tudatos barikád.

Fen költ, s szabad demokrácia a mienk ma :D,
Döglődő gazdaság, és enyészet posványa,
És mit épít a bérmunkások lázongó hada?
Kocsit, stadiont, bármit ami nem üzen hadat.

Mit adjunk mi még szegény hús/vér emberek?
Sarcot! - jóvátételként csillogó hullahegyeket!
Adóba, s hitelbe folyt a gyarló rendszergazda,
Hogy mi legyünk a szabadság utolsó hírmondója.