Dal egy parazitához

Fáradt szememmel látlak, elsiklasz
Előttem, te vidám, szép nőiség
Vizet hozol rózsáidnak, bőröd hamva még
Friss, orromban legyezi a valót.
Ne hagyj el, kérem, s te megteszed.
Mintha számítana.

Bársony szellő kél, egy
Hegy púpozza hátát az ablakban,
Hol macskánk szendereg.

Örökké fogunk élni, örök a világunk,
Vendégek ne menjetek,
Maradjatok nálunk.

De ne hidd, hogy a bíbor légben,
Ne hidd, hogy az ég kékjében,
Ne hidd, hogy a csillagos űrben,
Ne, hogy az örömben, a nyűgben
Téged kereslek.

Mert semmi nem vagy ott,
Ahol a rémálmok kelnek.
Van gyönyör a lusta kéjben –
De szerelem nem terem
Odalenn a pokolmélyben.