Csipkerózsa

Ha kín jár köztünk,
Keres, vár,
Miért kell hogy hátra állj ?
Agyad bódul, kerék lappan,
Zsibbadsz minden
testagodban.
Fáradt fejed, fáradt álmot,
minden tagod új világot...
Képzeleten szállni lenne jó.
De felébreszt a csend, a fény, a hó.
Havas hajad hajnal képe,
deres arcod az ég kékje,
dermedten várod a tavasz,
majd felmelenget,
ad új vigaszt.
Áll és áll a fagyott tested.
Fentről látod saját éned.
Fulldokolva száll a lélek,
ám megszakadnak a képek.
Feketeség szálain át,
tejfehérség szűrődik,
elnehezült bágyadt pillád,
ébresédről álmodik.
Reggel ködje fáraszt álmot,
tested lassan létre állott,
Erőtlenül próbálgatod,
elfagyott-é minden tagod,
Míg zűrösen agyad ébred,
S rájössz végre,
Álom, véged !