Csillagfény

Fekszem az ágyamban,
a takaróm ölel,
amikor fény árad a szobámba,
szemem lassan nyílik fel.

Az ablakhoz állok,
s nem értem mit látok,
hisz kint még a sötét uralkodik,
a fény mégis erősödik.

Akkor látom igazán,
egy csillag zavart fel,
a csillag fénye ablakomig ér,
ez úton mennem kell.

Az út végén vár valaki,
kit nem látok tisztán,
de érzem ő az ki kell,
végül elindul hozzám.

A csillag fénye mutatja az utat,
s a valaki közeledik felém,
már csak néhány lépés mi elválaszt,
hisz az út ablakomnál véget ér.

Kinyújtod a kezed,
s én nyomban veled megyek,
hisz bár nem tudom ki vagy,
érzem, kellek neked.

Fogjuk egymás kezét,
és semmitől sem félünk,
mert amír szeretjük egymást,
boldogan élünk.

Elindulunk a mennybe,
melynek útja a fény,
a fény neve pedig......
REMÉNY