Ezer darabra törnék szét,
Minden percet, órát, napot
Mit lényed lényemnek adott.
Lángolva égne el a rét,
Hervadna múlttá az mi szép,
Vagy fakulna ki mint a kép,
S maradna meg a semmi.
Óh, csak tudnálak feledni!
Ezer viharral tépném szét,
Szép szemed minden sugarát,
Mitől mint növény, nő a vágy
Borulna rám a szürke tér,
Vágna eret a létezés,
Vagy lenne rozsdás mint a kés,
Mely a szívemet kimetszi.
Óh, csak tudnálak feledni!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...