Csak te meg én...

Csak te meg én
És senki más.
A hegyek mélyén,
Hol nincsen látomás.

Építünk egy házat,
Egyszerűt és mégis szépet.
Az ajtóra nem szerelünk zára.
Hisz hozzánk bárki betérhet.

A szobánkban kandalló,
s a polcokon ezernyi könyvek
A sarokban csemballó,
Mely ha szól, megindulnak a könnyek.

A falak körös-körül fával borítva
Rajtuk ezernyi tárggyal.
A fal mellé biliárdasztal lesz állítva
Ahol majd megmérkőzünk egymással.

Hatalmas ágy lesz a szoba közepén.
Körülötte süppedő szőnyegek.
Ahol majd a szerelem ünnepén
Megkérem a kezedet.

S majdan mikor megszületik első gyermekünk,
Együtt őrizzük álmát.
Tudni fogjuk, hogy életünk,
boldog volt, mert teljesítettük mindkettőnk vágyát.

Ilyen lesz a mi leendő otthonunk,
Mit elképzeltünk magunknak.
S nyugodni nem fogunk,
Míg testet nem öltünk álmunknak.