Csak szempár voltam

Haja lebbent és visszaköszönt a nyár,
most is látom, ahogy pillantása száll,
de félek, hogy majd elfeledem végleg
szép tekintetét, amitől még égek.

Nem láttam, csak azon a setét estén,
csak szempár voltam gyönyörű testén,
de szívemben oly’ vad lángot keltett
egyetlen pillantással, mit rám vetett,

mint száraz érzések közé vetett láng.
Szívem lüktet, dobban és oly’ vadul ráng,
amikor az úton rá gondolok,

ahogy ifjú gyermeké szokott.
S ő tán meg sem őrzött emlékeiben,
de én még rá gondolok, reménytelen.