Csak menekülök...

Bús szemekkel,árva lélekkel nézek most rád...
Tudom,hibáztam....
De mielőtt szitkozódásra nyitnád gyönyörű szád..
Hadd mondjam el,mennyire félek a bűnhődéstől..
Tudom,a sírom magamnak ástam..
Mégis könyörülj rajtam....megrémülök a szemeidtől.
Mind hiába,oly kegyetlenül büntetsz engem..
Én szeretlek..
És bár hibázom..ketrecbe még sem vethetsz!
Sikítanék én,de senki sem hallja a saját szavától..
Én így szenvedek..
De senki sem látja a saját igazától.
Mit tettél velem,mondd,mit?
Csak menekülök...
Rohanok előled...de meddig bírom így?
Ha elkapsz,én nem élem már meg a holnapot.
Teljesen elmerülök..
A szabadságom kergetve...nem látok több csillagot.
Inkább belevetem magam a tengerbe
Csak elengedem
De nem nézek többé kegyetlen szemeidbe!
Nem leszek akaratod rabja soha többé,
Csak elfeledem,
Ahogy te is elfelejted hogy váltam köddé.
Remélem egyszer majd rájössz,mennyire szerettelek!
De így nem bírom...
Nem ketrecbe születtem,fogságban nem élhetek!
A lelkemnek örökre szabadon kell szállnia...
Ezért utolsó szavaimat írom..
Szörnyeteg álmaimnak szárnyakat kell adnia.