Flóra és én

"Hol járhat?" - töprengtem magamban, miközben a kanapén hevertem a tévé előtt a nappaliban. Már kényelmesen bebújtam egy kényelmes takaró alá, és nem volt rajtam más, csak egy póló és az alsóneműm. Csak arra vártam, hogy a lakótársam és egyben a legjobb barátnőm, Flóra hazajöjjön, hogy elkezdhessük a mára tervezett filmnézős estünket.
Ekkor jelent meg a telefonomon egy értesítés: “Sajnálom, le kell mondanom! Valami közbejött és valószínűleg csak éjfél után térek haza.”
„Ehh…erről ennyit...és most mi legyen?” – motyogtam magamban csalódottan.
Felkaptam a tévé távirányítóját, hogy böngésszek valami más néznivalót, mivel nem volt kedvem egyedül megnézni azt a filmet, ami elterveztünk. Semmi sem fogott meg igazán, és végül kikapcsolt aggyal néztem a tévét vagy egy órán keresztül, mielőtt kinyújtottam a kezemet, és megragadtam a laptopomat. Reménytelenül unatkoztam, ezért azt tettem, amit mindig, ha unatkozom... és egyedül vagyok: meglátogattam az egyik kedvenc pornó oldalamat.
„Még legalább pár óráig nem jön haza...” – gondoltam magamban, miközben a laptopom tálcáján lévő órára néztem. Azután elkezdtem lejátszani egy videót teljes hangerőn.
Finoman az ajkamba haraptam, miközben lecsúsztattam a bugyimat a takaró alatt, és lerúgtam a padlóra, mielőtt simogatni kezdtem volna magam. Általában ezt csak a szobám kényelmében és magányában tettem volna, de tudva, hogy valahogy ellenállhatatlan volt annak a veszélye, hogy az ajtón belépve Flóra bármikor rajtakap. Butaság, de annyira benedvesített, hogy tudtam, hogy van egy kis veszély.
A videó viszont elég unalmas volt. Egyszerű régi, rendes pornó. Kattintottam, hogy találjak valamit, ami jobban megfelel az ízlésemnek, de a legtöbb csak a tipikus vanília-pornó volt.
Néhány percnyi görgetés után végül találtam egy videót, ami elég ígéretesnek tűnt. Egy bondage videó volt, ahol egy srác uralt és megkötözött két gyönyörű nőt. Ez nem pont az volt, amibe tipikusan beleéltem volna magam, de a jelenetek, amelyekben a két nőt kötözték, és azok a szabadulásért küzdöttek, nagyon felizgattak. Volt abban valami, hogy annyira sebezhetők voltak. A pólómat is levettem és a földre dobtam. Most már teljesen meztelen voltam a takaró alatt.
A videó utolsó jelenetében a két nő egyike segített a fickónak a másik nő lábait egy terpesztőrúdhoz bilincselni, és a karjait a háta mögé kötözni. Ezután a padlóra fektették, mielőtt egy csigán átvett kötél segítségével lassan fejjel lefelé felemelték volna. Amikor teljesen a levegőben volt, a férfi és a másik nő felváltva tapogatták és paskolták különböző testrészeit.
Ez a jelenet teljesen megvadított. A nő annyira alázatos és sebezhető volt. Abban a pillanatban szó szerint bármit megtehettek vele. Azt akartam, hogy az én legyek. Én legyek fellógatva, mint egy darab hús. Mint egy állat, aki vágásra vár. A videó véget ért és hangosan ziháltam, miközben simogattam magam. Ez nem volt elég! Végül is ez csak egy normál bondage videó volt. Nem azt kaptam volna tőle, amit akartam. Több kellett! Látnom kellett a fantáziám teljesen kibontakozását. Most csak így tudtam elélvezni.
Felugrottam a kanapéról, és teljesen meztelenül beszaladtam a szobámba. Odaérve sietve feltúrtam az asztalfiókomat, hogy megtaláljak egy pendrive-ot. Azon volt, ami nekem kellett.
Visszasiettem a nappaliban lévő laptophoz, leültem a kanapéra és bedugtam a pendrive-ot. Ott volt a fétis videó, amit évekkel ezelőtt találtam, és soha nem hagyott cserben. Egy videó, ami tökéletesen magába foglalta legmélyebb és legsötétebb fantáziámat. Megnyitottam a fájlt és ismét teljes hangerőn elkezdtem lejátszani.
A felvétel egy gumimaszkot és nyakörvet viselő nővel nyitott, aki négykézláb mászkált egy hevenyészett díszlet-disznóólban. Egy kötényt viselő férfi lépett be, és néhány percig vizsgálgatta a nő testét, mielőtt pórázt rögzített a nyakörvére.
-Gyere, kismalac... itt az idő! – mondja, miközben bevezette a nőt egy világos, csempézett szobába.
“Igen…. légy jó kis malacka, és tedd, amit a bácsi mond…” – motyogom az orrom alatt, miközben vadul maszturbáltam a „malacka” szorult helyzetére.
– Ngghh…  bárcsak én lennék az! - nyögtem fel.
A kis „malacka” megadóan feküdt a földön, miközben a férfi előkészítette a bokabilincseket. Ezután megragadta és felemelte a bal lábát a földről, és rögzítette a nő bokáját. Utána a jobb láb emelése és annak rögzítése következett. Ezután a férfi elkezdte felemelni, amíg a nő már nem tudta megérinteni a talajt. Végül megragadta a csuklóit, és egy kábelkötegelővel a háta mögé rögzítette őket.
–Nugalom kismalac... hamarosan vége lesz mindennek! – mondta, miközben egy kicsit kilépett a képből.
- Hnggh, igen, milyen jó kis malacka... olyan szerencsés... mhhh... - nyögtem. 
Közeledtem az elélvezéshez és ez a rész mindig magával ragadott. Ahogy a férfi úgy beszélt vele, mintha egy igazi állat lenne. Ahogy titkon reméltem, hogy valaki beszélni fog velem.
A férfi ismét megjelent, egy nagy vödörrel, amit a „malacka” feje alá helyezett. Ismét elment, és újra belépett. Ezúttal egy hatalmas és élesnek tűnő késsel hadonászott. A „malacka” halkan nyöszörögni kezdett, és kissé küzdött a kötelékei ellen, de nem számított.
–Sshh... nyugalom... már nem tart sokáig! – mondta a férfi szelíd hangon.
Amikor a késsel a kezében lassan elindult felé, alig bírtam tovább tartani magam. A közelgő levágásra váró „állat” képe túl sok volt számomra. Hanyatt dőltem a kanapén, megfeszítettem a hátam, és a csípőmet a levegőbe löktem, miközben hangosan kitörtem:
-Basszus…, igen… vágd le azt a kismalacot!..... Csináld! CSINÁLD!
– Mit csináljak? – kérdezte egy vidám hang a szobán kívülről.
Megállt bennem az ütő, amikor rájöttem, hogy Flóra az. Korábban ért haza! Elfogott a pánik, ahogy tudatosult bennem, hogy teljesen meztelen vagyok, és a ruháimat szétszórtam a szobában. Sietve próbáltam magamra takarót kapni és közben a laptopot a padlóra borítottam... közben a videó még mindig teljes hangerőn futott.
–Úgy látom jól szórakozol! - mondta Flóra mosolyogva, miközben belépett a nappaliba. Azonnal észrevette a bugyimat, és az élénkvörös arcom sem rejtette jól a szégyenemet.
Úgy néztem ki, mint egy reflektorfénybe került őz.
-Én-én-én... ööö…
Teljesen megbénult a nyelvem.
–Ugyan már! Ne légy zavarban. Nem foglak elítélni azért, mert... jól szórakozol egy kicsit egyedül. – mondta, miközben közelebb sétált hozzám. 
– De... ööö... mit néztél? folytatta, a földön heverő laptopra utalva, ami még mindig hangosan szólt.
Amikor lehajolt, hogy felvegye, újra pánikba estem. 
-K-kérlek ne…
Alig tudtam összeszedni a szavakat.
–Már mondtam, hogy nem ítéllek el! Bármi is ez, nem foglak tőle kevesebbnek tartani, oké? – mondta Flóra szelíd, megnyugtató mosollyal az arcán.
Bólintottam, próbálva elkerülni a szemkontaktust.
– Olyan aranyos vagy, amikor zavarban vagy, tudod? -kérdezte.
– Így ni, malacka…. – mondta a videóban a férfi.
Mindkettőnk szeme felcsillant, és pár másodpercig döbbent csendben néztünk egymásra.
-Malacka? Most már tényleg látnom kell!  – kiáltott fel, miközben pajzán pillantást vetett rám.
Leült mellém és kinyitotta a laptopot. Arra számítottam, hogy undorral fog reagálni, de a következő percben csak ült és nézte a videót… bár sokkal hosszabbnak tűnt az idő egy percnél.
-Most... ööö...le fogja...? Ez egy snuff videó? – kérdezte zavartan attól, amit nézett.
-Uh.. valami olyasmi.. hát, úgy értem, természetesen nem az igazi... – hebegtem. 
Természetesen tényleg nem igazi snuff videó volt. Színészek tettek úgy, mintha az lenne.
Flóra tovább nézte a videót, és az undornak semmi jelét nem mutatta. Azután leállította és fanyar mosollyal felém fordulva megkérdezte: 
-Szóval, ez izgat? Ezt akartad, hogy a férfi megtegye, mielőtt félbeszakítottalak? 
Úgy húzta végig az ujját a nyakán, mintha elvágná. Nem mondtam semmit. Még mindig annyira zavarba hozott az egész, hogy nem tudtam, mit válaszoljak. Meglepett azzal, hogy a térdemre tette a kezét, és olyat mondott, amit soha nem gondoltam volna:
–Nem fogok hazudni… tényleg izgató!
-M-mi?
-Hogy hogy mi? Azt mondtam, hogy izgató. Te csodálkozol, aki erre maszturbáltál? – mondta enyhe vidámsággal.
–Csak… nem hittem volna, hogy te is... 
-Nem annyira, mint te... - válaszolta, miközben a földön szétszórt ruháim felé intett -, de igen, megértem, miért indultál be tőle.
Ezután felállt, körbejárta a szobát, hogy összeszedje a ruháimat, és egy székre dobta őket távolabb tőlem.
–Lenne egy ajánlatom számodra! Sajnálom az elmaradt filmestünket, de mit szólnál, ha leülnénk, és együtt néznénk meg ennek a videónak a többi részét? Látni akarom, mi történik... és látni akarom, ahogy te is nézed. – mondta most már egyértelműen kéjes hangon. 
Soha nem láttam még ezt az oldalát.
- O-oké... - feleltem tétován.
Leült mellém, a laptop felé fordult és megnyomta a lejátszást. Azután visszanézett rám, majd le a takarómra, majd vissza a videóra.
A jelenetben a férfi gyengéden simogatta a „malacka” formás alakját, miközben a penge tompa oldalát fel-alá húzta a testén, valamint a nyakán. Izgatta a nőt. A kínos körülmények ellenére ez ismét benedvesített. Az a tény, hogy Flóra közvetlenül mellettem ült, nem tántorította el romlott elmémet attól, hogy sóvárogjon e beteges fantázia után. Bizonyos szempontból még fokozta is.
– Szeretnél ő lenni? Akarsz a helyében lenni? – kérdezte nyersen a barátnőm. 
- I…igen... Nem tudom megmagyarázni…
– Nem is kell! -felelte.
Annyira megértőnek tűnt, hogy kezdtem megnyugodni a korábban átélt pánikroham után. Bebújt a takaró alá, és gyengéden simogatni kezdte az egyik mellemet. Kicsit ziháltam, de nem szóltam semmit... hagytam, hogy folytassa.
Azután eljött a nagy pillanat. A férfi megfordította a kését és hátra rántotta a „malacka” fejét. Egy gyors vágás, és bíborszínű folyadék kezdte megtölteni a vödröt. Színpadi hamis vér volt, de messziről és hunyorítva nézve hihetőnek tűnt. Megborzongtam a takaró alatt, miközben Flóra arcán kaján mosoly ült. Felállt, és elindult a konyha felé, miközben én még mindig a mészárlás utóhatásaként simogattam magam. Azután hallottam, ahogy visszasétál hozzám és megáll a kanapé mögött.
-Sshh... ülj nagyon nyugodtan... - suttogta, és egy hatalmas konyhakés csillanását láttam a jobb szemem sarkából.
Megmarkolta a hajamat, és stabilan tartotta a fejemet, miközben a penge tompa oldalát elkezdte végighúzni a nyakamon, mint a videóban. 
– Ezt akarod… kismalac? – kérdezte csábítóan.
A meglepetéstől nehezen lélegeztem és képtelen voltam összefüggő szavakat alkotni. 
-O-o-ó g-g-guh...
-Nyugalom kismalac...Hamarosan mindennek vége lesz! - mondta kissé ugrató hangon. 
Levette a kést a nyakamról, és a hegyével lefelé mutatott a takaróra.
– De előbb távolítsuk el ezt, nem gondolod? Nevezhetjük az állat megnyúzásának. – mondta büszkén a kis szójátékára. 
Engedelmeskedve ledobtam magamról a takarót.
- Mmhh, milyen jó kis malacka... - mondta, miközben újra a torkomhoz nyomta a kést. Annyira jól csinálta, hogy ezen a ponton kezdtem kételkedni, mi is a valódi szándéka. Soha nem láttam még ezt az oldalát. Azután odahajolt, és a fülembe súgta: 
-...és tudod mit érdemelnek a jó kis malacok? Jutalmat!
Elhúzódott tőlem, és néhány másodpercre elengedte a hajam, mielőtt újra megragadta. Ezúttal erősebben. A kés újra bekerült a látómezőmbe. Még mindig a tompa oldalával nézett felém, de Flóra lassan elkezdte megfordítani. A lélegzetem akadozni kezdett, ahogy a kés élét egyre közelebb hozta a bőrömhöz, míg végül a sebezhető nyakamnak nyomódott. Kezdtem azt hinni, hogy tényleg meg fogja tenni.
„Ó basszus…, tényleg meg fogja csinálni?! Teljesen megőrült! Tényleg le fog mészárolni...?!" Az agyam száguldott és elárasztották a félelemmel és izgalommal teli gondolatok.
Flóra elhúzódott, levette a kést a nyakamról és elengedte a hajam.
– Azt hitted, hogy tényleg megcsinálom, igaz? De nem küzdöttél ellene! – mondta zavartan.
-Tényleg ezt akarod? Lehet, hogy túl messzire mentem... Felejtsük el, hogy ez megtörtént, jó? -folytatta, majd felkelt, és elindult a szobája felé.
Abban a pillanatban megtudtam valami mélyen aggasztó dolgot magamról. Flórának igaza volt: nem harcoltam ellene. Ha megtette volna, hagytam volna, hogy megtörténjen.
- Én…nem is tudom megmagyarázni... - mondtam, még mindig kábán a saját felismerésemtől, hogy mi történt az imént. 
Mindenesetre késő volt. Flóra már elhagyta a szobát, és bezárta a szobája ajtaját. Felkeltem, felvettem a ruháimat és bementem a szobámba. Alig aludtam az éjjel.
:
A következő héten keveset szóltunk egymáshoz. Kínos feszültség volt közöttünk, és félni kezdtem, hogy tönkreteszi a kapcsolatunkat. Úgy tűnt azonban, hogy Flóra nem haragszik rám, úgyhogy arra gondoltam, adok neki időt, hogy feldolgozza furcsa éjszakánkat.
Újabb hét elteltével egy szombat reggel arra ébredtem, hogy bekopogtatott a nyitott ajtómon.
- Szia!... Szóval öhm, tudom, hogy nem igazán beszéltünk róla, mióta megtörtént, de úgy gondoltam, valószínűleg kellene, szóval uhm... - mondta nagyon zavartan, ami nem volt rá korábban jellemző. 
Bejött és leült mellém az ágyamra. 
-Nem rólad van szó... Tudom, hogy furcsa volt, de nem miattad.
– Oké, akkor... miről van szó? -kérdeztem és felülve az ágyamban figyelmesen hallgattam, amit mond.
Mélyen beszívta a levegőt.
-Valamit be kell vallanom! Amikor azt hitted, hogy... tudod... uhm... nos, abban a pillanatban, nagyon meg akartam csinálni! Látni akartam, hogy vérzel! Mint az a nő abban a videóban. Annyira undorodtam magamtól abban a pillanatban, amikor rájöttem, mit akarok tenni veled, hogy úgy tettem, mintha undorodnék tőled, mert annyira zavartak a saját vágyaim. – mondta őszintén és úgy tűnt mindjárt sírva fakad.
–Meg akartad tenni? - kérdeztem, nem igazán tudva, mit mondhatnék még.
– Igen! De ez még nem minden. Az igazat megvallva irigykedtem rád. Helyet akartam cserélni veled. Talán azt hiszed, hogy csak neked vannak ilyen elbaszott vágyaid, de legbelül nekem is. És eszembe juttattad aznap este. Valahogy úgy éreztem, hogy nincs értelme ezt tovább titkolni.
– Szóval azt akarod javasolni, hogy folytassuk? - kérdeztem fanyar mosollyal, próbálva megnyugtató lenni.
Flóra lesütötte a tekintetét, majd vissza rám mélyen a szemembe, miközben idegesen harapdálta az alsó ajkát. 
-Igen! Szeretnék neked megmutatni valamit! Találkozzunk ezen a címen ma éjjel egykor! Bízz bennem, oké? -felelte és előhalászott egy papírdarabot a zsebéből.
-Hajnali egykor? Biztos vagy ebben? Mire készülsz? - kérdeztem, miközben a címet néztem.
– Csak bízz bennem, jó? Jó móka lesz! – válaszolta mosolyogva, miközben felállt az ágyról, és elindult kifelé a szobából. 
Mire kimásztam az ágyból és a zuhany felé indultam, már elhagyta a lakást. A nap hátralévő részében nem találkoztunk otthon.
:
Közel éjfél volt. A napom eseménytelenül telt. Leginkább azon töprengtem, mit akar Flóra nekem megmutatni, úgyhogy kezdtem egyre izgatottabb lenni, ahogy közeledett az idő.
Elhagytam a lakást és gyalogosan elindultam a cím felé. Nem volt túl messze, így nem bántam a sétát. Amikor odaértem, csak egy üres parkolót láttam egy elhagyatott irodaház mellett.
„Ez nem lehet az…” – gondoltam.
Kétszer is megnéztem a címet és a térképet a telefonomon. Fel-alá sétáltam néhány lépést, amikor hirtelen meghallottam, Flóra hangját:
-Nagyon örülök, hogy eljöttél! Már kezdtem aggódni, hogy nem fogsz! - mondta, miközben felém kocogott, majd szorosan átölelt.
–Én is örülök, hogy látlak, de... mit akarsz nekem megmutatni... itt? - kérdeztem, és az üres parkolóra mutattam.
-Nem ez az, te lökött... gyere velem! De először kérnem kell egy kis szívességet. Ki tudod kapcsolni a telefonodat? – válaszolta.
-A telefonomat? Igen…, de miért?
– Később elmagyarázom! Csak bízz bennem, oké?
Vállat vontam és kikapcsoltam a telefonomat. Ha eléggé megbíztam benne ahhoz, hogy találkozzam vele itt, ebben a kihalt parkolóban az éjszaka közepén, akkor egy kis plusz bizalom már nem számít.
-Köszi! Gyere! – mondta, és együtt indultunk el az általa ismert úticél felé.
Körülbelül tíz perc séta után megállt egy épület előtt, és körülnézett. Nem igazán néztem meg, hogy mi van az épület elején levő táblára írva, mert Flóra intett, hogy kövessem az épület mögé. A hátsó bejárathoz mentünk, ahol azt mondta, hogy őrködjek egy pillanatra.
Piszmogott az ajtóval, majd jelezte, hogy menjek be, miután valahogy kinyitotta az ajtót.
-Most betörtünk ide? Egyébként mi ez a hely? – suttogtam neki.
–Mindjárt meglátod! És nem kell suttognod. Senki nincs itt, hogy meghalljon. Erre gyere! -felelte.
Megragadta a karomat, és berángatott egy ajtón egy nagyobb helyiségbe. Azután megnyomott egy villanykapcsolót, én pedig levegő után kaptam. Egy vágóhídvolt. Egy hely, ahol nagyon sok állatot levágnak. Még soha nem tettem be ilyen helyre a lábam, és most itt voltam a barátnőmmel. Gyengéden oldalba bökött, és hátralépett, hogy nézze, ahogy magamba fogadom a hely látnivalóit és illatait. Minden megvolt, ami körül a sötét fantáziálásaim forogtak. Csempék a falakon, csigák az állatok felemeléséhez, lefolyók, vércsatornák, rozsdamentes acél asztalok és még sok más. Olyan dolgok, amelyek láttán normális embert soha nem izgulna fel. De én nem voltam normális. Jelenleg az egyetlen gondolatom az volt, hogy le akarok vetkőzni, és fejjel lefelé lógni egy lefolyó fölött. Mindig is vágytam erre az élményre, és most itt volt előttem. Visszanéztem Flórára, aki láthatóan szintén nagyon izgatott volt.
-Ezt akarod, igaz? Látom a szemedben. – mondta, miközben a legközelebbi csigasor felé lépett.
Annyira izgatott voltam, hogy nem tudtam megszólalni. Csak álltam tátott szájjal, és vártam, hogy utasítson.
-Gondoltam… Nos, gondolom jól tudod... hogy a kismalacok nem hordanak ruhát. Oda! Mindet! – mondta, és egy műanyag zacskó felé mutatott. 
Levetkőztem, majd a kis zsákba tettem a ruháimat, a zsebemben a telefonnal. Ezután Flóra felé sétáltam, aki közben előkészítette a rögzítést és az emelő rendszert. A szívem nagyot dobbant, amikor lefeküdtem a földre, mint egy engedelmes állat. Felkínáltam neki a bal lábamat, ő pedig megfogta, és rögzítette egy bilinccsel. Miután megismételtük a folyamatot a jobb lábammal, Flóra a vezérlő gombját lenyomva tartva felemelt. Közben megragadta a bal lábamat, hogy stabilan tartson. Miután teljesen felemelkedtem, megpaskolta párszor a combomat, majd előhúzott két gyorskötözőt a zsebéből. A hátam mögé húzta a karomat, és az egyiket a csuklómra húzta, a másikat pedig az alkarom köré. Az egész folyamat annyira dehumanizáló volt, hogy egyértelműen úgy éreztem, most már egy teljesen tehetetlen állat vagyok, aki levágásra vár.
-Mhh, minden készen áll. Csak még egy dolog kell, és nemsokára levághatjuk ezt a kis malacot... – súgta a fülembe. 
Elővett egy tekercs ragasztószalagot, levágott belőle egy darabot, és beragasztotta vele a számat. 
–Csak hogy ne visítson túl hangosan a malacka. - mondta, majd kiment a helyiségből, és lógva hagyott engem.
Nem igazán tudtam, hogy még mindig szerepet játszik-e, vagy tényleg szándékában áll ezt végig vinni ezt. A múltkortól eltérően most teljesen védtelen és kiszolgáltatott voltam. Nem tehettem semmit, hogy megállítsam, ha tényleg meg akarja tenni. Még azt sem tudtam, hogy meg akarom-e egyáltalán állítani.
Újra belépett, de meglepetésemre nem volt rajta kötény vagy valami hasonló. Teljesen meztelenre vetkőzött. Nem láttam a közelében sem kést, sem egyéb henteseszközt. Csak állt előttem, megérintette magát, miközben engem nézett, és azt, hogy mit tett velem. Ennyi volt? Vége a szerepjátékának? Csak azért csinálta, hogy előttem maszturbáljon? Össze voltam zavarodva.
Azután zajt hallottam a másik helyiségből, és kinyílt a szemem. A hátsó bejárati ajtó nyílt? Flóra nyugodtan kiment a szobából, mintha cseppet sem zavarta volna a potenciális harmadik fél jelenléte. Hallottam a hangját a másik szobából, bár nem tudtam kivenni semmit abból, ami elhangzott. Majd egy másik hangot hallottam... egy férfihangot. Megfagyott bennem a vér.
Flóra visszajött és felém sétált. A szívem most gyorsabban vert, mint valaha. Mit akar nekem mondani? Ki ez a titokzatos személy? Letérdelt elém, hogy szemtől szembe legyünk. Kinyújtotta a kezét, és simogatni kezdte az arcomat. 
–Tudom, hogy nem voltam teljesen őszinte veled, és nem baj, ha haragszol rám azért, amit mondani készülök. Az is rendben van, hogy félsz. Őszintén szólva én is félek.
Nem tudtam, mit érezzek vagy mit gondoljak, és nem tehettem mást, csak hallgattam, mire akar kilyukadni.
-Nem ez a hely az, amit meg akartam neked megmutatni. Legalábbis nem csak ez az. Attól az éjszakától kezdve megszállottan foglalkoztat, hogy mire gondoltál, mi fog történni veled. Amit gondoltál, hogy meg fogok tenni veled, hát... csak azért tettem, mert azt akartam, hogy megtapasztald azt, amit én magam is meg akartam. Az izgalmat és a félelmet a lemészárlástól. Abban a pillanatban ezt akartam neked adni… de leállítottam magam...
Flóra felállt és körözni kezdett körülöttem, miközben gyengéden simogatta a lábaimat. Azután így folytatta: 
-A helyzet az, hogy ez a megszállottság egyfajta vadászatra késztetett. Már egy ideje tudok egy dark web-es oldalról. Olyan emberek fóruma, mint te és én. Azért mentem oda, hogy keressek valakit... aki segíthet nekünk. Érted?
Lehunytam a szemem és vonakodva bólintottam.
–Jó! Tudtam, hogy meg fogod. Néhány napja tartom a kapcsolatot azzal a férfival, akivel pillanatokon belül találkozni fogsz. Olyan emberekre specializálódott, mint mi. Amikor beszéltem neki rólad, azt mondta, hogy nagyon szeretne „segíteni” neked. A probléma számomra az volt, hogy nem ment bele abba a kérésembe, hogy nézőként vehessek részt rajta. „Nincsenek szemtanúk!” – mondta. 
Persze nem hibáztathatom az álláspontjáért. Néhány napig gondolkodtam, majd visszatértem hozzá egy újabb ajánlattal. Mindkettőnknek "segíthetne". Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább rájöttem, hogy én is szeretném megtapasztalni... veled együtt. Elfogadta az ajánlatomat, és most itt vagyunk.
Távolabb lépett tőlem, és körülnézett. 
– Egyébként itt dolgozik. Mint hentes. Képzeld el, mennyi állatot öltek le a kezei! – mondta, majd egyenesen rám nézett és folytatta:
– Képzeld el, hány olyan buta kislánnyal volt már dolga, mint mi, akik szeretnek úgy tenni, mintha állatok lennének!
Minden egyes szava csak növelte az izgalmamat. Olyan reménytelenül elvesztem romlott fantáziámban, ami most végre formát öltött, tudván, hogy Flóra megpecsételte a sorsomat... és a sajátját is.
Azután kinyílt az ajtó, és belépett a férfi, akiről a barátnőm beszélt. Egyenesen rám nézett, majd vissza Flórára. 
-Minden készen áll? -kérdezte.
Flóra bólintott. 
– Jó! Csináljuk gyorsan, nincs sok időm! Te menj oda! – mondta, és Flórát a helyiség túloldalán, velem szemben lévő csigarendszer felé terelte.
-O-oké! Uhm… egyébként a telefonjaink és a ruháink mind abban a zsákban vannak! – válaszolta Flóra a zsák felé mutatva. 
Követte a férfi utasításait, és bekötözte bokáit a másik emelő tartóiba. A férfi ekkor odament, és felemelte, majd gyorskötözővel rögzítette a karjait. Amikor ellépett, volt egy pillanat, amikor tisztán láthattuk egymást és a tekintetünk találkozott. Ott voltunk. Két állat, közvetlenül egymással szemben, felemelve és vágásra készen.
A férfi visszalépett Flóra elé, és elővéve a telefonját lefotózta.
-Miért? – kérdezte az albérlőtársam.
Nem volt beragasztva a szája, mint az enyém.
-Az ügyfeleimnek lesz. Szeretik megnézni az „előtte” és „utána” képeket. Szeretik tudni, hogy mit esznek. 
A szívem olyan hevesen vert miközben a férfi felvette a hentes kötényét, hogy attól féltem, elájulok. Felkapott egy kést a közeli állványról, és visszasétált Flóra elé, aki most mintha kezdett volna egy kicsit pánikolni.
– Ssshhh... nem tart sokáig… – mondta halk, megnyugtató hangon. 
Ezután Flóra mögé lépett, megragadta a haját, és hátrahúzta a fejét. Egy pillanattal később mélyen a nyakába döfte a kést, és elkezdte fűrészelő mozgással áthúzni a másik oldalra. Flóra fuldokló hangokat kezdett kiadni, miközben a vére a padlóra, majd az alatta lévő lefolyóba ömlött.
–Meg is vagyunk… – mondta a férfi természetellenesen megnyugtató hangon.
Flóra teste még rángatózott egy kicsit, de nem vesztegette az időt. Újra fogta a kést, és a hegyét a barátnőm alhasának nyomta, valamivel a szeméremdombja fölött. Gyors mozdulattal betolta, majd felvágta Flórát a szeméremdombtól a szegycsontjáig. Alácsúsztatott egy fémkádat, majd elkezdte kivágni belőle  belsőségeket.
Amikor végzett hátralépett, felvett egy locsolócsövet és elkezdte lemosni Flóra tetemét. Ezután ismét készített róla egy telefonos képet, mielőtt rövid időre elhagyta a szobát.
Teljesen átszellemültem attól, amit láttam. Valahol a sokkos állapot és a hitetlenség között voltam. Flórának vége volt, és csak arra tudtam koncentrálni, ahogy a vére a lefolyóba csorog, és a belezése hangjaira. Bárhogyan is próbáltam eloszlatni azt a gondolatot, hogy ez tényleg megtörténik, Flóra ott volt előttem, elvágott nyakkal, és emlékeztetett arra, hogy én következek.
A férfi visszajött és egyenesen rám nézett. 
–Gondolom már eleget vártál! Finom húsdarabnak tűnsz! Örülök, hogy a barátnőd nem hazudott rólad. - mondta, miközben távolról szemügyre vette a testem. 
Fogta a telefonját és odalépett hozzám, hogy elkészítse az „előtte” fotómat. Miután elrakta a telefont, elment egy tiszta késért az állványhoz.
A pánik kezdett rajtam eluralkodni. Ez nem szerepjáték! Nem volt kétség, nem volt bizonytalanság. Ez az ember könyörtelenül le fog mészárolni. Még ha meg akarnám állítani és felmondani ezt a megállapodást, amit Flórával kötött, nem tehetném. Szemtanú voltam. Mindent láttam, és az én sorsom is meg volt pecsételve. Teljesen tehetetlen helyzetemben úgy éreztem, hogy sikítani akarok, de nem tudtam. A félelmem most kezdett igazán elhatalmasodni, és elkezdtem láthatóan remegni.
- Nyugalom! Minden rendben van kicsim! – mondta furcsa módon tényleg megnyugtató hangján, miközben gyengéden megmasszírozta a hátamat. Meglepett, de ez segített megnyugodni az elkerülhetetlen előtt… és az is sokat segített, hogy úgy beszélt velem, mintha állat lennék.
- Nem tart sokáig, kicsim... csak... - mondta, miközben a látómezőmön kívülre, mögém került. Vetettem még egy utolsó pillantást Flórára, mielőtt várakozóan visszatartottam a lélegzetem és lehunytam a szemem. Egy pillanattal később éreztem, hogy megmarkolja a hajam. 
-Így ni... - mondta, miközben erőteljesen hátrarántotta a fejemet, szabaddá téve a nyakam, amitől önkéntelenül is zihálni kezdtem, és újra kinyitottam a szemem. 
Épp elég hosszú ideig ahhoz, hogy lássam a kés csillogását. Azután megtörtént. Egy gyors mozdulat, és a kés belemerült a nyakamba. A szemem könnybe lábadt, ahogy éreztem, hogy kezdi átfűrészelni a nyakam többi részét. Nem kaptam levegőt, és amikor a nyakam teljesen kinyílt, a vérem szabadon kezdett zubogni a lefolyóba.
-Tessék, kicsim… – mondta azon a megnyugtató hangján, amelyet mostanra megszerettem, miközben hátrahúzva tartotta a fejemet.
Alig láttam, és körülöttem minden tompa volt, de volt egy hang, amit felismertem: az alám csúszó fémkád zaja. Egy éles szúrást éreztem közvetlenül a szeméremdombom fölött, amit egy furcsa, halk pukkanó hang és valamiféle megkönnyebbülés követett. Egy másodperccel később ezt a tüzes, forró fájdalom váltotta fel, ami a szegycsontomig száguldott. Azután éreztem, hogy bennem vágnak… és ez volt az utolsó dolog, amit éreztem. Amikor elmúlt minden érzés a testemben, az utolsó értelmes gondolatom az volt, hogy valahol néhány perverz hamarosan vágott hús szállítmányt kap: az én húsomat. Ez bizonyos értelemben boldoggá tett.  Gyorsan halványult minden, miközben a saját kifolyó vérem és az időnként a kádba zuhanó belsőségeim hangjára koncentráltam. Elmúltam, mielőtt elkészíthette volna az „utána” képemet.