Csak egy szó

Mennyire hiányzol! nem mondhatom el Neked,
még arra is vigyázok, hogy írjam meg a leveled,
nehéz úgy tenni, játszani, mintha nem szeretnélek,
eltagadni, hogy belül a szívemben, mennyire félek.

Hiányoznak a ki nem mondott, szerelmes szavak,
mikor melletted ültem, átöleltél és én hallgattalak,
csókjaiddal beborítottál, elvarázsoltad a számat,
akkor még nem tudtam, mi a gyötrelem, mi a bánat.

Hiányzol nagyon, átölelem a párnám és hagyom,
hogy szememből könnytenger áradjon szabadon,
gondolataim nálad járnak, én csak Téged várlak,
Édesem! "nem vagy itt, de én mégis látlak"!

Mennyire szeretlek, nem mondhatom el Neked,
csak a versek maradnak, vezetik a kezemet,
nehezen jönnek elő a szavak, én tétován állok,
egy apró jelre, egy szóra, arra az egy szóra várok.

Hiányzik, hogy nem várhatlak, nem írhatom a mesét,
hogy már nem gyűjtöd, nem küldöd nekem a zenét,
oly távolinak tűnik minden, s én csak várom a leveled,
hogy nem múlt el, még tart, és lesz számunkra, Szerelem.