Csak egy szív

Van egy szív, mely érted dobban,
Ha újra lát, lángra lobban.
Kis fényt lop az éj-sötétbe,
Százszor halt már meg ő érted.

Csak egy szív, mely nem szeret mást,
Síri csendben érted kiált.
Némaságban hívó szavad
Sivatagban vizet fakaszt.

Ez a szív csak rólad mesél,
De hiába nyújtja kezét.
Nem tudod, és nem érdekel,
Hogy mit jelentesz énnekem.

Mert ez a szív magam vagyok,
És mindig látom az arcod.
Velem vagy, és velem maradsz,
Bár a remény rég elhamvadt.