Csak egy magányos nő

Nem vagyok én szörnyeteg,
sem rossz ember, sem hárpia.
Csak egy magányos nő vagyok,
aki a boldogságát kutatja.
Megacélozott külsőm mögött
a lelkem vágyakozó,
és néha szenvedő.
Sokszor álmodozó, naiv vagyok,
és elhiszem a szép dolgokat,
de két lábbal állok a földön.
Keresem azt a férfit, aki
életembe be tudja csempészni
a felhőtlenül gondtalan örömöt.
Aki, ha álarcom leveszem,
és meglátja megtört lelkem,
nem rémül meg, nem fut el,
csak oltalmazón átölel,
közölve: minden rendben,
már nem kell félned,
démonaidat elűzheted,
mert itt vagyok és megvédelek.
Ő a vidám mosolyom mögött is
meglátná, ha valami bánt,
de segítene és
együtt megoldanánk.
Ilyen férfiról
álmodom éjszakánként,
Mikor a sötétet
váltja a fény,
álmaimból kiragadva őt,
megvalósítanám a nemlétezőt.