Cím nélkül

...Vedd le az emberi maszkot
Lássuk csak az állatot...
Rejtegeted a valódi arcod,
Neked ez ideális állapot.
Báb vagy a dróton,
de én már nem játszom,
kinőttem ebből, felismertelek egyből.
Öreg vagy már, ódon.
Bárhogy adod el magad, próbálkozhatsz bármilyen módon,
többet nem tévesztessz meg...
Menj a pokolba, később követlek...


Szép dobozban egy csúf ajándék
Nem érdemled meg a Napot,
Neked jó az árnyék.
Ott vannak a hozzád hasonlók,
a hazugok,
a magukból folyton kifordulók,
az álszentek, a lejárt trendek.
A mindenkit folyton elárulók.
Az öreg banyák, a gonosz nyanyák,
a förtelmes barátok, a szörnyű anyák,
az olyanok mint Te...
Te emberbőrbe bújt, Ördögszülötte....!


Új nap jön, újabb személyiség,
Kinek mi kell?
Milyen egyéniség...?
De már szakad a rongyos álca, várom, törjön feletted a pálca...
Te rút bohóc...
Sosem tanulsz,
Csak növekszel mint egy fertőzött góc
De egyszer a földre, a porba hullsz..
Én rúgom majd beléd az utolsót,
Lecsukom gőgödre a koporsót.
És majd a gonosz szemedbe nevetek....
Készülj, közeleg a nap b...d meg!