Cím nélkül...

Percek? Órák? Hetek? Hónapok?
Régen kivérzett, fájó sóhajok?
Új álmok? Remények? Félszeg ébredések?
Soha meg nem értett, furcsa tévedések?
Szapora, lüktető, fázó gondolat?
A múlt után kapó sós ízű pillanat?
Nyirkos, párás hajnal? Fülledt erotika?
Halványan derengő, elsírt romantika?
Felgyorsult szívverés, bebarangolt lélek?
Hasztalanul elrepült, elpocsékolt évek?
Szétharapott ajkak? Szivárgó vér?
Véget sosem érő, bús, hideg tél?
Bágyadt, kócos reggel? Kóválygó bábok?
Felsejlő érzések? Szakajtott virágok?
Elfojtott óhajok? Izgatott remegés?
A vég kezdetén kacagó áldatlan feledés?
Eltépett papír? Parázsló vágy?
Súlytalan, könnyező hitvesi ágy?
Rohanó utcakép? Ki nem mondott szó?
Az égből aláhulló „tűz-fekete” hó?
Vérvörös napnyugta? Szürke ablakok?
Felhőről leugró, tört szárnyú angyalok?
Színevesztett csillag? Kiszáradt folyó?
Gerincen végigsikló jeges ólomgolyó?
Elhajított kövek? Ránctól gyűrött homlok?
Ujjak között pergő száraz, selymes homok?
Érett, féltett élet? Dús és szaftos való?
Mondd… Mit érezhet…? A halni akaró…