CF44 Ellentétek

Gyűlölöm a sorsom és elfogadom:
„ne menj még”-gel búcsúzom,
kávétlan kávét iszom,
szemem keres, hol nem lehetsz,
titkaim,
miket még neked
és magamnak sem vallok,
világba írom,
azt várom., mi nem lehet,
hogy elharapott szavakból
értsen meg az Isten,
hogy szabad légy,
s szabadságodban enyém,
de mégis inkább magadé,
mert nem lehetsz másé,
míg nem vagy szabad.

Gyűlölöm a sorsot és elfogadom,
tétlenséggel változtatom,
csendességed gondolatom,
s az elröppent idő
az örök valóságom.