Céltalanul, magányosan

Este van, Köd és sárga lámpafények,
utamat róva,jönnekszembe ismeretlen lények
Fejem lehajtva lépek előre.
Célom nincsen, csak bojongok egyenlőre.
Hideg szél fúj fák fagyott ujjai között
Szívem még mindíg Úr,gondolatim fölött
Te vagy egyedül, kiért hullajtottam könnyet,
te vagy ki elérte, hogymagamból egy darabot kiöljek.
Hiába próbáltam nem tudtál szeretni.
Hiába próbáltad, nem tudlak feledni
Félek magamtól és az űrtől melyet hagytál
Félek az emlékedtől melyet örökre nekem adtál.
Megkopott elmúlt, talán nem is volt,
érzem testem sem élő sem holt
Érzem a fekete leplet magam felett,
érzem a halál szelét, kezed helyett.
Este van, az utcán éles fényszórók ismeretlen neszek,
Ma még maradok, de nem tudom holnap mit teszek!
Talán még várnak kies éjszakák, nyüzsgő nappalok?
Talán még lesznek, boldog percek melyet tőled kapok?