Fehér, ködös a táj,
Nincs más ott, csak egy vár.
Romos már kissé,
A végzet el is vinné.
Öreg már, s régi,
Gazdája már égi,
Csak rémek lakják,
Bontanák ha hagynák.
Büszkén áll a dombon,
Teteje már omló,
Néha madár látogatja,
S fiokáját pátyilgatja.
Tövében a vadvirágok,
Mint a kicsi barikádok,
Kinyilnak és elszáradnak,
Résztvesznek a körforgásban.
Maradj így vár,örökké!
S őrizd meg építőd nevét,
Ha esik a hó,ha itt a vég,
Mert ez a domb örökre a tiéd.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?