Fehér, ködös a táj,
Nincs más ott, csak egy vár.
Romos már kissé,
A végzet el is vinné.
Öreg már, s régi,
Gazdája már égi,
Csak rémek lakják,
Bontanák ha hagynák.
Büszkén áll a dombon,
Teteje már omló,
Néha madár látogatja,
S fiokáját pátyilgatja.
Tövében a vadvirágok,
Mint a kicsi barikádok,
Kinyilnak és elszáradnak,
Résztvesznek a körforgásban.
Maradj így vár,örökké!
S őrizd meg építőd nevét,
Ha esik a hó,ha itt a vég,
Mert ez a domb örökre a tiéd.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?