Az arcod látom,
hogy nem hiába szenvedek,
ha meghalok, csak te,
te hullatsz értem könnyeket!
Ha eltompít engem
a mérhetetlen fájdalom,
érzem az arcod, de többé már nem látom.
S tudom, csak a világból lett eloegem.
S ha fájna ahogy búcsúzom,
kérlek bocsásdd meg nekem!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
2024-08-11
|
Horror
Képzeletben utazzunk el az Államokba egy különleges helyszínre és eseményre.
Friss hozzászólások
ÉnKeresőTerápia:
Új profilommal , új sztorikkal...
2024-09-21 09:43
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások