Búcsúcsók

Késő falrahányni
a borsót barátom.
Hiába csiszolod a
görcsöt a falábon,

s hiába sírja a szemed
hogy nevet
túl késő én már
nem leszek neked.

Önző és hatalmas
kékszárnyú zöld madár
rángat el magaával,
fújja őt a halál,

s visz a földre ahol
boldogságot
hatalomvágyra,
pénzre váltott..

oly sok híres
és könnyező nyomorult.
És a jósgömb,
mi megmenthet, elgurult.

S elémfutnak mind
a csodás jövők
gyémántba menők
és aranyból jövők...

S most elkezdem
gyűjteni a pénzt,
eladom a lelkem,
bár nem sokat ér,

Eladom a munkám,
a jövőm-ez kincs.
És ha sok pénzem lesz
felgyújtom majd mind.