„Búcsú a szerelemtől”

Aznap reggel búcsúzni indultam,
S mégis búcsú nélkül jöttem el.
Hirtelen nem volt erőm beszélni,
Aztán döntöttem: nem mondom el...
Tudom mindvégig érezted legbelül,
Érezted a bennem égő vágyakat.
És én még hallottam is halkan, Hogy
Hangnélkül azt súgod: nem szabad...
Azt mondják dönteni, mindig nehéz,
S hogy a döntés súlya, nagy teher,
Remélem én ma jól döntöttem,
S a szívem, majd mindent elvisel...
Mert inkább markoljon bele százszor,
Szívembe újra, s újra a fájdalom,
Minthogy mikor a szemedbe nézek,
Könnycsepp csillanjon meg az arcodon...
Egyszer, majd megértesz talán,
S megbocsátod, ha most tévedek,
Hidd el, nekem így nagyon nehéz,
S úgy érzem, jobb lesz ha elmegyek.
De egyszer, majd visszahívsz talán,
Rám nézel, s szemed majd rám nevet,
Én majd örömmel nevetek vissza rád,
S elfelejtjük, amit most teszek...
Hát indulnom kell, s talán egy ideig
Nem látlak majd, mégis elmegyek.
Meg kell, hogy értsd, így nincs erőm,
Hogy mindig és mindenhol jó legyek...