A Hold talán szerette valaha a Napot,
De a Nap már úgy érzi, nincs, mit régen kapott.
Látása elhalványul, szemében könny gyűlik,
Mit Holdja iránt érez, tudja, talán soha el nem múlik.
Meglehet, az ő kedvese már nem is gondol rá,
Meglehet, Holdja szíve már nem is vár rá.
Feledni próbál a Nap, pedig érzi nem fog menni,
Kedvesét, ha nem tesz semmit, el fogja veszíteni.
A Nap fénye, mikor jön a Hold, szép lassan elalszik,
Talán egyszer szíve ebbe az egészbe belenyugszik.
De addig izzó teste kiéget mindent, mit bír,
S közben forró könnyekkel csak sír, és csak sír.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Inopier(Tatyi) ·
hm... érdekes egy szöveg, sajnos a pozitív jelzőt egyedül az allegorikus képre tudom adni, valahogy nagyon a rímeknek él a vers, ha megpróbálnál nem arra figyelni ennyire akkor lehetséges, hogy a képből magából egy ettől sokkal nagyobb verset tudnál kihozni. Én tanácsolom, hogy később vedd elő a szöveget, ha már ott tartasz, hogy szeretnél komolyan foglalkozni vele, addig pedig csak írj bátran és küld be, majd véleményezek ;) :) nah szia és minden szépet&jót: Balázs