- Erdőházi Róbertnek -
Rád nézek és mosolygok, mert látom,
Vannak még jó emberek a világon.
Árulkodó és csillogó szemed
Erőt ad mindig, hogy másként élhessek.
Rólad eszembe jutnak tengerek, emlékek,
Ottani barátok, ott töltött hetek.
A vízen megtörő erős fény ragyogása
Olyan, mint a szemeid csillogása.
Látom rajtad, mikor van örömöd, bánatod
Szemeid elárulják szinte minden gondolatod.
Látni benne a lelki erőt, az értelmet,
Az apának lenni akarást, a gyengédséget.
Nézz fel majd az égre este, kérlek
Hogy megtudd azt, eme vers miért született.
Ragyognak, s üzenik a csillagok:
Róbert, legyen boldog mindegyik névnapod!
2006.05.13.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Mary M ·
Nem Erdőházi Róbert, hanem Előházi Róbert, de ezt akkor még nem tudtam. :hushed: