Bizalom

" S ha százszor is becsapnak
És ezerszer csalódom abban kinek szívemet,
Mint álmából a rózsát kitakartam,
S ha épp az árul, kit életemmel fedeztem én,
S ha tulajdon fiam tagad meg,
Ha megcsal a reménység,
S ha kudarcaim térdre kényszerítenek,
És elátkozom már, hogy megszülettem,
S ha csak a bosszú hízlalja a hála hiveit,
S ha rágalom kerít be,-

Akkor se mondom, hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben.
Akkor se mondom, hogy megélek magam is
néptelen magányban,
Mert irgalmatlan az élet.-

De csöndes szóval eltűnődve mondom,
hogy bizalmam sarkig kitárult kapu,
Nem verhet rá lakatot a gyanú.
Ki- be járkálhat bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget
tíz igaznak!
Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
Megtisztálkodva betérhet holnap újból;
Ki kétélű késsel jött ide ma, Köszönhet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
Kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra,
S az öngyilkos szenvelgés gyűlölöm!
Akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink múlandók!
Mint a mamut és az ősgyík a múltba porladt
gyűlölet és gyanakvás;
dühünk lehül csak szerelmünk örök.
S ahalandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára
bizalomból épül,
S az önmagával vívott küzdelemben csak
a jósága szolgálhat menedékül."