Berserker

Vége. Vége a harcnak, mindennek,
s ö egyedül maradt...
Baràt, s ellenség holtan hevernek
a hajnali ég alatt…

Süketitö, sürü csend veszi körbe,
semmi nem mozdul.
Kardja òlomsùly, leejti a földre.
Lassan körülfordul.

Halottak. Tenger vér. Törött fegyverek.
Nincs élet az ég alatt.
Miért éppen én? Miért élhetek?
Keserü a gondolat.

Csak àll a holtak felett, s mereng,
egy sikoly - az utolsò -
visszhangja még idelent kereng.
Arca maszk, halottfakò.

Gyilkos vagyok, bàr reggel hös voltam.
Nem érdemlek életet...
Bünöm òriàs. Heverjek én is holtan!
Nincs igazsàg, Istenek!

Kardjàért hajol. Lassù a mozdulat.
Vérmocskos az acél,
de jòlesöen simul a markolat.
Jòbaràt, az utolsò cél !

Két hollò kereng az égen, feléjük fordul:
Làm, Odin igy akarta...
a Walhalla kapuja nyitva àll! - mordul
S némàn döl a kardba.


18.05.2006. ThoRgErdT