Hogy magyarázhatnám el,
hiszen én sem értem,
amit az ész elutasít,
a szív csak érez,
kétség és kérdés nélkül?
Hogy tűnhetne el minden,
mikor a szívemhez értél,
minden titkom láttad,
mikor a szemembe néztél,
s elfogadtál kérdés, kétség nélkül?
Hogy lépjek tovább,
mikor kettőnkért álmodtam,
hogy felejtselek el,
hiszen a perceket számoltam,
a perceket, amik közelebb visznek hozzád.
Hogy űzzelek el gondolataimból,
hogy tépjem darabjaira a szavakat,
mondd, ha elüldözlek a mindennapok
közül, nekem mi marad,
ha nélküled csak önmagam árnyéka vagyok?
2011.01.11.
Azért tetszett ám!