Békesség-virág (ének)

Álmodtam egy csudaszépet,
Én voltam a tűzmadár
És a föld oly’ meseszép lett,
Nem volt önzés és magány.

Elszárnyaltam ezüst holdra
Csillagoknak útján fenn,
Átrepkedtem a bolygókra,
Bolygók népét megleltem.

Naprendszertől messze-messze,
Hol más fények ízzanak,
Bölcs idegenek szállnak erre,
Hogy ne éljünk a víz alatt.

Kérdésemre válaszolták:
Kisegítő seregek,
Nem lesz föld, ha meg nem óvják
Ártalmatlan gyerekek.

Oly’ csodás volt álom világ,
Nem mondhatom el neked,
Békességben élt a világ,
Állatok és emberek,

Vizcsobogást élveztem
És erdők, mezők illatát,
Fényben, s ha csak képzeletben
Tökéletes boldogság.

Felébredtem, s észrevettem
Egy aranylótusz virágot,
Ujjaimmal megérintettem,
Hoztam egy új virágot.

A világnak új virágot,
Érintése halálos,
Meghal a sötét, az új feltárul,
Ragyog békesség-virágom.