Barátok

Méhek, darazsak, mind volt barátom,
Hozzám jártak megtévesztők voltak a világon,
De most mind csak támadják a virágom,
s most itt fekszem beteg ágyamon.

Gyenge és fásult száramon,
gyere persze, nyugodtan lakmározz!!!
Életet adtál, életet adtam
Hát nem látod ízelt lábú?

Ősz lett, mert elhagytatok
Nektek mit adhatok?
Lesz még nyár hát a világon
Ősz, tél meg sem látszik majd a virágon

De ti, fullánk forgatók,
férgekhez hasonlók...
Gyengeségemért némelyiktek, utálhattok
De soha kertemben többet nem járhattok

Sok még a világon a beporzó
Nekem nem a hideg a halálosztó
Föld alatti lelkemből feltámadok
Jövő nyáron jönnek a pillangók

És jönnek ők télen, nyáron
Hidegben melegben, bármi áron!
Akkor is jönnek ha nem várom
Mert mind a barátom.

Volt egy sérült szárnyú pillangóm
Lelöktem a levelemről, Azért hogy nekem könnyebbé váljon
Minden rosszaságom sajnálom és bánom.
Tudom hogy már nem lehet a barátom.

Remélem egyszer majd újra felém repül
remélem hogy újra szállni láthatom
és ha egy darázs tanítja újra repülni?
Azt sem bánom.

az a méh forgasson bennem fullánkot,
De az szúrjon igazán nagyot,
kinek lelke tiszta a sátán fiától
Ki magát a sátán fiának tartja, attól pedig mit várok?

Mérgét mélyen belém nyomta
de szivem csak kicsit fájt miatta
rosszabb mindennél az árulásom
mindenért megfizetek, minden áron.

Virágzom majd újra, mert tanulok,
mig ti méhek, darazsak, egymást szúrjátok!
Gyertek hát most pillangók,
Mert ti, ti vagytok a barátok!