Tespedő világ romjain élünk együtt,
Miben fertő és méreg kevereg,
Sötét rabság bilincseit hordjuk,
Mit elődeink billogként viseltek.
Gyenge gyökerekkel létezünk ma,
Mert haldokló őseink fái pusztulnak,
S hiába a talány, és hamis igék hada,
Ha népeink mind elpusztulnak.
A romlás virágai bontják szirmaikat,
Mit sötét árnyékok táplálása terjeszt,
Bábok millióit nyerik meg maguknak,
Hogy mindenható urakká lehessenek.
A félelem erős kötéssé válik majd,
Hol jóság s becsület nem maradhat,
Nincs ki a vak szemeket felnyissa,
Mert üldözötté vált a Nap birodalma.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
nagyaniko ·
:heart: