Bandizmus

Tespedő világ romjain élünk együtt,
Miben fertő és méreg kevereg,
Sötét rabság bilincseit hordjuk,
Mit elődeink billogként viseltek.

Gyenge gyökerekkel létezünk ma,
Mert haldokló őseink fái pusztulnak,
S hiába a talány, és hamis igék hada,
Ha népeink mind elpusztulnak.

A romlás virágai bontják szirmaikat,
Mit sötét árnyékok táplálása terjeszt,
Bábok millióit nyerik meg maguknak,
Hogy mindenható urakká lehessenek.

A félelem erős kötéssé válik majd,
Hol jóság s becsület nem maradhat,
Nincs ki a vak szemeket felnyissa,
Mert üldözötté vált a Nap birodalma.