Ballagás

Én azt hittem boldogabb leszek,
Hogy majd az öröm szétrepeszt.
De nem így lett.

Mond! Ez énmiattam van?
Vagy csak, mert iszonyúan vártam.
Elballagtam innen.

Ajkam mosolyra szaladt, pedig nem volt oka.
Nem izzított bennem lángot testem harminchat foka.
Csak néztem az embereket,
Mind vidám, pedig nekik is kényszer,
Hogy itt legyenek.
Leéltem csendben tizennyolc évem.

De most úgy érzem megtaláltam utam,
Ráléptem, de még nem is tudtam,
Hogy milyen szép és kedves lehet,
Mégis ide hajtott múltam,
Idehajtott jövőm, gyenge eszem,
S meleg szívvel, boldogan karoltam.

Durván hajt a szél előre, előre,
S kirohanok a drága mezőre.
Virágok hada áll.

Lefekszem a fűre, nézem az eget,
És örülök, hogy végre vége ennek
A zűrzavaros évnek.