Balatoni álom...

Volt egy álmom a Balatonnál,
Olyan szép,hogy elfeledni kár,
Nem látták,csak egy kismadár,
Ő velünk volt ezen az északán.

Az aranyló nap már régen lement,
Csakaz ezüstös hold ranyogott fennt,
Te gyengéden megfogtad a kezem,
S azt mondtad:\"Gyere,gyere csak velem!\".

Lassan sétáltunk a langyos vízben,
Minden csókod maga volt az élet,
Azt kívántam sose érjen véget,
Ez a forró tűz örökké égjen!

Úgy szerettél,mint még senki mást,
Úgy öleltél,mint még senki mást,
És testünk eggyé vált,
A hullámok ringató táncává.

Teljesen felkavartad lelkemet,
Mint egy örvénylő hullám a vizet,
Összezavartál és tudom nem lehet,
Mégis sokszor jut az álom az eszembe.

Tiltott gyümölcs volt ez a szerelem,
Egyszer tertmett meg,s többé soha sem,
Egyszer hozta meg éde gyümölcsét,
És eltűnt,elveszett a semmiben.

Volt egy álmom a Balatonnál,
Lassan kezdem feledni már,
Elrepült,mint egy kismadár,
Mert többé nem gondolhatok rá!