Az utolsó szó jogán

Szeretlek...
S bár lehet, hogy holnap meghalok,
Azt tudnod kell: Ha szeretsz,
Én ma boldog vagyok...
De ha te nem érzed, amit én,
Ha szívedben nem ég szenvedély,
Ha úgyérzed egyedül jobb neked:
Akkor már ma, már ma elmegyek.
Mert nem élhetek úgy, hogy nappalok
S éjszakák tagadják: mi én vagyok...
Szeretlek...
Ha átöleltél: kezed máglyaként égetett,
Két karodtól kaptam én életet.
Csókjaid ízében ott volt a szenvedély,
Azt hittem szeretni, azt jelenti: TE+ÉN.
Szemedbe néztem és láttam a jövőt,
De egy pillanat, ma mindent eltörölt.
Hisz oly távol vagy, s távol van két kezed,
Amit adtál, azt ma tőlem elveszed,
S eldobod azt, amit én adtam neked...
Vagy talán az semmi volt? Semmi?
Ha így van én hagylak elmenni...
Hát menj csak el, vissza se nézz,
Dobj el mindent, ennyi az egész!
Hisz akkor úgyis minden elveszett:
Ha én semmit nem jelentek neked...