Az én történetem

Reszket a kezem, mikor írom e sorokat,
Történetem bizonyára izgat sokakat.
Leírom, mi velem nem olyan régen megesett.
Azt hiszem mindez véletlen lehetett.

Nyár volt, s nyomasztó hőség.
A kínálat maga volt a bősét.
Volt szőke, barna, fekete.
Vad nő és félénk remete.

Köztük volt ő is, kire szemet vetettem
Nem voltam idős, úgy 18 lehettem.
Ránéztem, s ő rámnézett.
A szívem rögtön ezer sebből vérzett.

Megkérdeztem, hogy hívják, mi a neve.
Szava akár a legromantikusabb zene.
Azt mondta Ivett, így hívnak.
A lelkemben az érzések heves csatát vívtak.

Megfogtam a kezét, s a szívemre tettem,
Mondtam neki, én még senkit sem szerettem.
De ő rámmosolygott és halkan súgta,
Neki sem volt még fiúval randevúja.

Repültek a percek, a napok.
Már tudtam mit éreznek kik a szerelemtől vakok.
Azt akartam, hogy az érzés ne múljon el soha.
Azt akartam éljük úgy, mint kavicson a moha.

De kívánságom elszállt a semmibe,
Mikor rátévedt tekintetem egy cetlire.
Azt volt ráírva vége, nincs tovább.
Megszabadulok tőled legalább.

Tekintetem a könnytől homályosult lassan,
Mégegyszer elolvastam, de már hosszan.
Nem értettem miért, és ma sem értem.
Azt hiszem egyszerre túl sokat kértem.

Azt hittem szeret ő is, úgy ahogy én,
Együtt utazhattunk volna a boldogság szekerén.
Azt hittem megtaláltam az igazit,
S nincs senki ki tőle elszakít.

Ma már tudom, túl vak voltam,
Csak azt láttam, amit én akartam.
Tekintetemet elhomályosította a szerelem.
Ez az én igaz, megesett történetem.