Valaha elhittem minden mesét,
hogy egyszer eljő, s nyújtja kezét
Múltak az évek, csak vártam Őt
vártam, hátha hoz egy szebb jövőt
Aztán ott maradtam: egyedül,
erről a helyről mindenki menekül,
Boldog úgy látszik soha nem leszek
hát talán jobb lesz, ha én is elmegyek
Hiába minden, mégis maradok
hisz valaha láttam fönt egy csillagot
Mindig itt marad velem a remény
hát csöndben várok a világ tetején
Egy mesére várok ami átölel
csak már jól tudom, hogy soha nem jön el
Hát néha sírok halkan, csendesen
hazudj még nekem s én elhiszem...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...