Az én mesém

Valaha elhittem minden mesét,
hogy egyszer eljő, s nyújtja kezét
Múltak az évek, csak vártam Őt
vártam, hátha hoz egy szebb jövőt

Aztán ott maradtam: egyedül,
erről a helyről mindenki menekül,
Boldog úgy látszik soha nem leszek
hát talán jobb lesz, ha én is elmegyek

Hiába minden, mégis maradok
hisz valaha láttam fönt egy csillagot
Mindig itt marad velem a remény
hát csöndben várok a világ tetején

Egy mesére várok ami átölel
csak már jól tudom, hogy soha nem jön el
Hát néha sírok halkan, csendesen
hazudj még nekem s én elhiszem...