Valaha elhittem minden mesét,
hogy egyszer eljő, s nyújtja kezét
Múltak az évek, csak vártam Őt
vártam, hátha hoz egy szebb jövőt
Aztán ott maradtam: egyedül,
erről a helyről mindenki menekül,
Boldog úgy látszik soha nem leszek
hát talán jobb lesz, ha én is elmegyek
Hiába minden, mégis maradok
hisz valaha láttam fönt egy csillagot
Mindig itt marad velem a remény
hát csöndben várok a világ tetején
Egy mesére várok ami átölel
csak már jól tudom, hogy soha nem jön el
Hát néha sírok halkan, csendesen
hazudj még nekem s én elhiszem...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?