Az első csalódás

Mikor megkaptam tőled azt az első levelet,
Egész testem beleremegett,
Szívem zihált, lélegzetem elakadt,
Hisz nem vártam tőled ezeket a szavakat.
De bevallom, örültem, és ezt nem is titkoltam,
És elfogattam azt, amik e levélben voltak.
De sajnos megértettem, hogy egyre többet éreztem,
De Te maradtál az, akibe beleszerettem.
Az az ártatlan lány, ki csak barátra vágyott,
És pont bennem találta meg ezt a barátot.
Nem tudod mennyire fájt, mikor mással láttalak.
S nem velem voltál minden pillanatban.
Nagy úr a féltékenység, erre akkor jöttem rá.
És ezzel lett vége annak, ami még csak álom volt csupán.
De mostmár késő… kár visszagondolni,
A múlt már csak emlék, de a jövőm most torkollik…
Egy szó, mint száz én nagyon szerettelek,
Csak kár, hogy Te nem ugyanezt érezted…