A pokol kapujához érve visszagondolt múltjára
Az elkárhozott lélek: „a test börtöne őrülten sötét,
Fény nélkül, miért élt? Miért szenvedett hiába??
Miért zárták lelkét a fájdalom falai mögé??
Mert ez a test maga az átok, csak por s hamu
Amit az idő viharai oly könnyedén felmarkolnak
Hogy szétszórják, s ne maradjon létéről tanú...
Egyetlen írás, emlék, érzés utána nem akadhat.”
Egy hideg éjjelen őt is elérte az égi szélvész,
Szótlanul figyelte, hogyan fogja meg kezét a halál.
Véget ért a földi útja, ott állt a párkány szélén.
Már látta a jövőt! S egy fekete fátyol letakarta arcát.
Elégették meggyötört testét, csak a lelke maradt
Aki most itt áll az alvilág mindenható ura előtt.
Elveszetten, egyre zordabb mélységek felé halad,
Kétségbeesett mozdulattal a kezébe vesz egy vésőt,
Hogy ablakot vájjon a félelem falába.
Végre társat találjon, ha már az élők közt nem talált...
Nem lehet,hogy a kárhozatban is üres legyen cellája!
Most is, még mindig ott van, s vár, kémleli a világot,
Este pedig elrabol, hogy társa légy, míg álmodsz!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások