Az elfeledett kedves

Soha ne mondd azt, hogy soha,
Mert egyszer minden véget ér.
A szerelem is, mert semmi sem örök,
Ha a szív többé már nem remél.

Egy idő után elfelejti azt,
Kit viszonzatlanul szeretett,
Kiről azt mondta, hogy örökké,
S közben mégis elfeledett.

De hiszen így volt a legjobb,
Mert nem lehetett volna másképp.
Amit mindenki jósolt,
Íme, beváltassék.

De visszatekintve volt olyan,
Amit nem lenne jó feledni,
Amiért még ma is azt mondom,
Néha jó volt téged szeretni.

Már nem tekintek többé úgy rád,
Hogy zavarban érezd magad.
Nincs több láng, mi érted égne,
De egy szikra megmarad.