Az életről

Az élet nehéz és kemény
A jó világra nincs remény.
Jobbá teheted az életed
De tökéletessé nem teheted.
Használd ki az életet
Mert mást nem lehet.
De egyet ne felejts el
Aminek kezdete van véget is ér.

Van-e élet a halál előtt?
Van, aki látja a jövőt.
Ha tudod légy erős
Ha nem tudod légy még erősebb.
Az élet úgyse lesz édesebb
Se, jobb se szebb.
Nehéz és nyomott marad
Míg a halál el nem ragad.


Hogy mi van és mi lesz vajon odaát?
Nem tudom, de mondj el egy imát.
És kérd a jó urat: legyen hozzád irgalmas.
Mert az Ő akarata hatalmas de nem rugalmas.
Lehet nincs is isten, így akkor kiben higgyünk.
Lehet az isten, mi magunk vagyunk.
Egy életünk egy halálunk, nincs több csak egy.
Az idő elmúlik fejünk felett, az életünk elmegy.


Az életben sokkal többet szenvedsz
Míg egyszer valaminek megörülhetsz.
Egy pillanatnak tűnik az egész életünk
De mi akkor is végig mentünk az ösvényünkön.
Utat mutatunk gyermekeinknek
Akik majd eldöntik, hogy merre mennek.
Ők is az élet útján haladnak
De ki tudja mikor lesz vége annak.


Emberek között nincs érzelem és nincs béke.
És ha jelentéktelennek tűnő életünknek vége
Akkor tűnik a tudásunk is a mélybe.
Ha fel néztek rád sokan mások
Temetéseden sokakkal együtt állok.
Vagyonodat szétosztják az álnokok
Mert Ők nem mások, mint vagyonra várók.
Ezzel nem tudok mit tenni, így gondolkodok.


Min gondolkodok?
Vajon én is így járok?
Életünknek van értelme akkor?
Baj jön baj után, mert nincs álomvilág.
Az élet, mint egy hervadó virág
Száradt és kérges, mint amilyenné edz a világ.
Öreg korunkra már a csoda az, ha életben maradunk
Míg egy nap összeomlik lelki romos birodalmunk.


(Pyton)