Az Élet rögös útján

Járod az Élet rögös útját,
Sokszor azt se tudva, mit csinálsz.
Kusza ábrák fejedben,
Kétségek a lelkedben,
Mindig sírsz és mindig nevetsz,
Értelemét semminek sem leled.
Pörög veled a világ,
Soha, soha meg nem áll.
Mégis minden oly nyugodt,
Hogy lehet ez, nem tudod.

Járod az Élet rögös útját,
Sokszor azt se tudva, mit csinálsz.
Fejedben ezernyi kétség,
S társukként milliárdnyi kérdés.
Mivel? Hogyan? Minek van ez?
Ki? Mi? Miért tette ezt?
Bár azt hiszed, választ nem kapsz,
De a válasz magadban van.
Szíved tükre lelkednek,
Szemed érzéseidnek.

Járod az Élet rögös útját,
Sokszor azt se tudva, mit csinálsz.
Kavarognak érzéseid,
Zavarognak gondolataid.
Magadban ezt kérded:
Hát ilyen nehéz az élet?
Nem nehéz az élet,
Csak Te látod annak,
De ha kéred, hogyha érted,
Minden megváltozhat.

Járod az Élet rögös útját,
Sokszor azt se tudva, mit csinálsz.
Álmaidat követed vakon,
Éled az életed szabadon.
Vágyaidnak éhes lángja ég,
Ne feledd: a szíved az csak a tiéd!
Várj addig amíg kell,
Küzdj azért, amiben hiszel!
Hisz értelmet csak az nyer,
Amit te értelmessé teszel.

Járod az Élet rögös útját,
Sokszor azt se tudva, mit csinálsz.
A sors útja kifürkészhetetlen,
De Te soha ne légy telhetetlen!
Téged is magával sodor az ár,
S nem tudod, hol mi vár.
Azt viszont el ne feledd:
Meg ne sértsd, ki jót tett veled!
Mint egy kósza lelket, felkap a szél,
Ám tudd, utad véget még sokára ér.

Járod az Élet rögös útját,
Sokszor azt se tudva, mit csinálsz.
Az élet néha kemény,
De soha nem lankad a remény,
Hogy jobb sors jut neked,
Hogy boldog lehetsz.
Ne sírj, ne marcangold önmagad,
Felejtsd el bánatodat!
Légy minden nap boldogabb,
Tedd jobbá sorsodat...