Az élet kocsmája

Sötét szobába belépve bolondok házába
Szívélyes fogadtatás a halál árnyékában
Egy különc ki csupán az életet akarja
Együtt szívja levegőjét, az orkok tanyája

Halk zsibongás, mely körülvevé őket
A fiú beléptével mindjárt elűle
Két alak kik még ismerősök voltak régen
Együtt pókereznek füsthomályban a Kerékben.

Oda megy a rongyos megtépázott fiú
"Mit akarsz itt paraszt te hitvány, hiú?"
A fiú nem felel, s a kocsmában
Egy ajtót sem lel.

A hat gonosz csontvázalak, feléje néz,
S gyűlöletet ad.
Rémisztő alakok, kik egykoron
Uralma alatt volt Gyurcsányhatalom

Kiket ismert e rongyos paraszt,
Régen még köztük volt,
Barátai hada
Ő is idekerült bár nem tudja hogyan

Sötét alakok egymásnak whiskyt hoznak
Ráordít a fiúra s felpattan,
Ki elébb rászóla asztalnál,
Ő hogy kerül oda.

Egy vasvillát szegez a rongyos fiúra,
Minden ok nélkül megtámadja.
Ő volt egykoron földjének gazdája,
Ki most ellenszegül szegény párának.

A vasvilla átszúródik finom, puha testén
S vér fröccsen ki a szúrás helyén.
Elbotlik a pincér lidérc külsővel,
Ki a whiskyt szolgálja emelt fővel.

Elbotlik, s a whisky kiömlik,
A fiú vérére, mely mint a vörösbor úgy vöröslik
A fetrengő fiú a bűnök kocsmájában
Elvérzik különc mivolta miatt.

Nem akart rossz lenni, de idekerült,
Hol a döglött disznó is jobban megbecsült.
Ráömlött a whisky a fiúnak vérére,
Ki semmi rosszat nem tett senkinek ellenére

Vére pezseg a fehér whiskytől,
Mely a padlón szárad föl.
S a fiúnak lelke a magasba emelkedik,
S ő a tiszták szemében magasra emeltetik.

Felszáll a lelke, s hogy mit lát?
Barbárok koptatják ismét a kocsmát.
A Kerékben, hol mindenki holt nyugodt,
Mindenki megszokta már, ez itt hétköznapi dolog.

Kint a házon sűrűn hull a hó,
Kinézni ki mer a valóságba?
Ez van, s az emberek
Nem fárasztják magukat hiába...

2004.December Deli Csanád --