Az élet dala

Sokat mondóan állok,
A bezárt ajtók előtt.
Egy hang szól hozzám,
S szívemet csábítja a csendes szólam.

Előre lépek egyet, de visszarettenek.
Árnyék lebben fel előttem.
Megállít, s a mélybe taszít.
Zuhanok, zuhanok a sötétségbe.

Rettegek, s becsukom a szemem.
Egy arc jelenik meg előttem.
Hozzám beszél, s nyugtató szavakat
Suttog a fülembe.

Már nem érzem a fájdalmat,
Nem félek a haláltól.
Lelkemmel testem is lebeg.
Láthatatlan kéz tart a levegőben.
Nem merek mozdulni, félek
Félek a sorsomtól.

Az arc mely szemem előtt lebegett.
Szája szavakra nyílt,
S egy dalt kezdet el énekelni.
Az élet dalát!