Az éjszaka lánya

Éjszaka van s a fényben fürdő
Utcák felett sötét az égbolt
Messze még a hajnal pírja
A mikor majd hűvös szél fúj
Autót ritkán látni és az
Üzletek is bezártak rég
Magányos lelkek kóborolnak
Fájó szívvel egymást keresvén

Köztük vagyok én is tiszta
Őszinte szerelemre várva
A holdat nézem földön ülve
Magas tölgyfák árnyékában
Az élet számomra réges-rég
Nem hozott már semmi újat
Egy szebb jövő ígéretét leltem meg
Most egy lány szavában

Itt sétálok a folyó partján
Langyos kellemes nyári estén
Szerelmespárok bóklásznak erre
S én útjukat nem keresztezvén
Továbbsétálok egyre keletnek
Oda ahol a nap majd felkel
Várom bár már arcom aranyozná
De sietnem azért sehova nem kell

Bejártam kopár sziklák közt
Csordogáló élet völgyét
A múlt s a jelen titkát rejtő
Idő tengerének mélyét
Azok a dolgok amiket eddig
Élettelen síkban láttál
Megelevenednek majd előtted
Ha megpillantod az éjszaka lányát.