Az egyetlennek

Az egyetlen embernek, akit tiszta szívből szeretek,
Az egyetlen embernek, akiért bármit megteszek.

Érzem érintésed, érzem csókjaid,
csak mindennap tartsunk ki így holnapig.
Csókolnálak, ölenélek, már nagyon hiányzol,
Testem testeden kívűl (lelkem lelkeden kívűl) semmit sem hiányol.
Sok mindent tenni nem tudok,
nagyon sok erőt és kitartást kívánok.
Érzem, hogy rám gondolsz,
és apró csókokat lehelsz testemre,
... folyton beleborzongok ebbe az érzésbe.
Éjjel, ha megébredek, arra gondolok,
álmaid szereplője én vagyok.
Minden porcikám remeg már érted,
jó lenne érezni érintésed.
Jó lenne átölelni, hajnalban megcsókolni,
és minden sejted külön szeretni,
Itthon, biztonságban tudni.
Ha hazatérsz, ígérem, el nem engedlek,
testemen keresztül mindentől megvédlek.
Húsomon keresztül a fájdalom csontom mélyébe hatol,
De érzem az erőd, mely erőt ad nekem, és tudom,
Itt leszel mellettem.
Átkaroljuk egymást, szavak helyett beszélnek a könnyek,
És soha többé el nem engedlek téged.

Az egyetlen férfinek, aki belopta magát a szívembe,
Az egyetlen férfinek, akiért bármit megteszek.