Az ami, Az aki

Érzem én,
Tudom én,
Mégha nem is szeretném,
Bárcsak máshogy tudhatnám, vagy hihetném.
Vagy ami mégjobb; máshogy tehetném.
Az vagy számomra, aki,
(a Daliás Királyfi)
Azt érzem, az van, ami,
(Te vagy, akit igazán tudok szeretni)
És bárcsak ne lenne az idő, ami elválaszt,
Ne lenne az erő, ami mindenáron szétszakaszt,
Lenne egy érzés,
Lenne egy mosoly, egy szépen nézés,
Egy ártatlan nevetés,
Amit csak nekem szánsz, senki másnak,
Más lánynak,
Mert ez fáj, tudd meg,
Csakúgy marcangolja a szívemet a jeges hideg.
Mégis, amikor látlak, vagy rád gondolok,
Sokszor, bárhol, bármikor elmosolyodok.
De tuddd meg,
Én nem hajolok meg,
Mégha nem is várod el,
Bár egyre többször gondolok rád szeretettel.
Vagy inkább szerelemmel?
Az vagyok aki,
Azt érzem, az van, ami,
És én tudom, te vagy számomra az a Daliás Királyfi,
Akire annyi keresés után tudtam csak rálelni.
Mégha fájdalmasan is, de el kell fogadjam,
Nekem ez van megírva a sorsomban,
Nem élhetek a Királyfimmal soha boldogan.
Mert a Királyfim nem figyel rám, hiába vagyok az aki,
Mert ez így bármi is készüljön, nem az ami.
(szerelem, amit amit lehet élvezni)